Erős Tibor

A futással való kapcsolatom elég későn, 39 éves koromban kezdődött. Ekkor még csak hobbiból, stresszlevezetésként futottam heti egy-két alkalommal nagyon rövid távokat (max. 3 km). Egy futás kihívás (Fuss 2016 km-t 2016-ban!) indított el a rendszeres futás útján, amiből rövid időn belül már meglett az első félmaratonom, majd maratonom – teljesen tapasztalatlanul és felkészületlenül belevágva, de ennek köszönhetően igen sokat tanulva is belőle.

Minél többet futottam, minél jobban megismertem a testemet, a határaimat, bővítettem a futással kapcsolatos ismereteimet, annál többször foglalkoztatott a maratoninál hosszabb távok megtételének gondolata. A kíváncsiságom végül addig hajtott, míg közel 3 évnyi amatőr futás után beneveztem életem első 6 órás ultrájára, ahol 75,299 km-rel a II. helyen végeztem. Ez az eredmény, valamint a versenyen átélt élmények, tapasztalások megadták azt a bizonyosságot, hogy tudtam, éreztem, az ultrafutással nekem dolgom van.

Ettől a ponttól futóként napról napra egyre tudatosabban élem az életem, mindig az épp aktuális kihívás vagy verseny céljainak megfelelően tervezve a mindennapjaimat (ami nem csak az edzést, hanem a rekreációt, a diétát, a rehabilitációt és a kikapcsolódást is jelenti).

Ultrafutó pályafutásom eddig stabilan halad felfelé, amit elsősorban a futásban történő tudatos jelenlétemnek köszönhetek. Ezzel a tudatossággal tervezem a mindennapi futásaimat csakúgy, mint a felkészülési időszakokat és a versenyeimet is.